Én is elkezdem

Mostanában történtek olyan apróságok, amik nekem mégis nagy dolgok. Olyanok, amiket nem akarok elfelejteni és szívesen megosztanék másokkal is. Ez az egyik oka, hogy neki kezdek az írásnak. A másik, hogy olvasgattam ismerősök, testvérek blogjait, amik rám inspiráló hatással voltak, olyan dolgokat tudtam meg róluk, amin meglepődtem. Meglepődtem, hogy kevésbé ismerem őket, mint gondoltam. Remélem az Úr megáldja az én írásaimat is, lesz, akinek majd jelent valamit.

Egyből kezdenék is egy mai eseménnyel. Ármin fiam elég hisztis mostanában. Sír, toporzékol, nem tudok rá sehogyan sem hatni, hogy abbahagyja. Kiabál: "Nem bírom ki hisztit!". Ma azt mondtam neki, hogy ha nem bírja ki, kérje Jézust, hogy vigye el a hisztijét, ő segít. Elkezdte skandálni: "Kérlek Jézus, vidd el hisztimet, kérlek Jézus, vidd el hisztimet..." Egyre halkabban mondogatta és szépen lecsillapodott. Jézus meghallgatta, elvitte a hisztijét!